100 milliós bírság az akkugyárban: mit tanulhat ebből minden veszélyes anyaggal dolgozó cég?

Egy friss hatósági ügy megmutatta, milyen következménye lehet annak, ha a veszélyes anyagokkal kapcsolatos mérések, kockázatok és intézkedések nincsenek megfelelően kézben. Az akkumulátorgyártás látványos példa, de a tanulság szinte minden vegyi anyaggal dolgozó vállalkozás számára fontos.

Az akkumulátorgyárak munkavédelme az elmúlt években többször került a figyelem középpontjába Magyarországon. Augusztusban azonban egy különösen súlyos hatósági ügy adott új aktualitást a témának.

A kormány 2026. augusztus 21-i közleménye szerint az SK On Hungary Kft. iváncsai telephelyén végzett ellenőrzés során 65 munkavállaló egészségét és testi épségét közvetlenül veszélyeztető hiányosságokat állapítottak meg. A vállalatra a jogszabályok szerint kiszabható maximális, 100 millió forintos munkavédelmi bírságot rótták ki.

A hatóság többek között azt állapította meg, hogy az üzemben nem végezték el az előírt éves munkahelyi levegőszennyezettségi mérést. A legutóbbi rendelkezésre álló mérés nikkel esetében határérték-túllépést mutatott, ezt azonban a közlemény szerint nem vették figyelembe megfelelően a szükséges megelőző intézkedések meghatározásakor.

A történet egyik legfontosabb tanulsága, hogy nem elég egyszer elvégezni egy mérést vagy elkészíteni a szükséges dokumentációt. Ha az eredmény problémát jelez, annak a következő intézkedésekben is meg kell jelennie.

Miért különösen érzékeny terület az akkumulátorgyártás?

Az akkumulátorgyártás során alkalmazott anyagok az adott technológiától függnek, ezért nem minden üzemben ugyanazok a veszélyek jelennek meg. Az iparágban azonban előfordulhatnak olyan fémek, vegyületek és oldószerek, amelyek esetében a munkahelyi expozíció szigorú ellenőrzést igényel.

Az uniós szabályozás is egyre nagyobb figyelmet fordít ezekre az anyagokra. Az EU-OSHA 2026 júliusában arról számolt be, hogy a rákkeltő, mutagén és reprodukciót károsító anyagokra vonatkozó szabályok újabb felülvizsgálata többek között a kobalt és szervetlen kobaltvegyületek munkahelyi expozíciós határértékeit is érinti. Ezeket az anyagokat az akkumulátorgyártásban is alkalmazzák. Ez jól mutatja, hogy a veszélyes anyagok kezelése nem statikus feladat. Változhatnak a határértékek, a besorolások és az alkalmazandó követelmények is.

Egy biztonsági adatlap önmagában még nem kockázatkezelés

A magyar szabályozás szerint a munkáltatónak fel kell kutatnia, meg kell becsülnie és értékelnie kell a veszélyes anyagok alkalmazásából eredő kockázatokat. Ehhez többek között a megfelelő biztonsági adatlapokat, a munkahelyi határértékeket és az expozícióval kapcsolatos adatokat is figyelembe kell venni.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a vállalatnak nemcsak azt kell tudnia, milyen vegyi anyag található a telephelyen. Követnie kell azt is, kik és milyen mértékben lehetnek kitéve az adott anyagnak, szükség van-e mérésre, mit mutattak a korábbi eredmények, illetve milyen intézkedések történtek ezek alapján.

A legfontosabb feladatok közé tartozik:

• a veszélyes anyagok és keverékek nyilvántartása;
• a biztonsági adatlapok rendelkezésre állása;
• a kémiai kockázatok értékelése;
• szükség esetén az expozíció mérése és dokumentálása;
• a mérési eredmények alapján szükséges megelőző intézkedések végrehajtása;
• az érintett munkavállalók megfelelő tájékoztatása.

A rendelet szerint a munkavállalók expozíciójára vonatkozó nyilvántartott adatokat főszabály szerint a munkaviszony megszűnését követő 10 évig, rákkeltő hatású anyagok esetében pedig 40 évig meg kell őrizni. Ha pedig határérték-túllépés történik, a munkáltatónak megfelelő megelőző és védelmi intézkedéseket kell hoznia, az eseményt pedig írásban is rögzítenie kell.

Nem az számít, hogy „megvan-e a papír”

Az iváncsai ügyből talán ez a legfontosabb tanulság.

Lehet biztonsági adatlap. Lehet mérési jegyzőkönyv. Lehet kockázatértékelés. Ha azonban egy mérés problémát mutat, és abból nem következik tényleges intézkedés, akkor a dokumentáció megléte önmagában nem jelent megfelelő kockázatkezelést.

A veszélyes anyagok kezelését ezért érdemes folyamatként látni:

anyag azonosítása → biztonsági adatlap → kockázatértékelés → expozíció ellenőrzése → mérési eredmény → intézkedés → nyomon követés → felülvizsgálat.

Minél több anyaggal, munkavállalóval vagy telephellyel dolgozik egy vállalat, annál nehezebb mindezt különálló Excel-táblákból, e-mailekből és mappákból biztonságosan követni.

A MUBI-ban egy helyen kezelhetők a veszélyes anyagokhoz kapcsolódó feladatok

A MUBI Kémiai anyagok biztonsága modulja éppen abban segít, hogy ezek az információk ne szétszórtan legyenek jelen a vállalatnál.

A rendszerben kezelhető az engedélyezett vegyi anyagok listája, a kémiai kockázatértékelés, az expozíciós nyilvántartás és a kapcsolódó mérési eredmények is. Így könnyebben követhető, milyen anyagok vannak jelen, milyen kockázatok kapcsolódnak hozzájuk, és milyen dokumentáció vagy intézkedés szükséges.

Az akkumulátorgyárak példája látványosan mutatja meg a tétet, de a kérdés messze nem csak ezt az iparágat érinti. Veszélyes anyag jelen lehet egy gyártócsarnokban, műhelyben, raktárban, laborban vagy akár egy hétköznapinak tűnő munkafolyamatban is.

A valódi kérdés ezért nem az, hogy van-e veszélyes anyag a cégnél, hanem az, hogy pontosan tudjuk-e, mi van jelen, milyen kockázattal jár, mikor történt az utolsó mérés vagy felülvizsgálat, és megtörténtek-e az abból következő intézkedések.

Ebben a digitalizáció már nem egyszerűen adminisztrációs könnyebbség. A megelőzés egyik eszköze lehet.

Mit kell nyilvántartani veszélyes anyagok használatakor?

A munkáltatónak azonosítania és nyilvántartania kell a munkahelyen alkalmazott veszélyes anyagokat és keverékeket, be kell szereznie a szükséges biztonsági adatlapokat, értékelnie kell a kémiai kockázatokat, és szükség esetén az expozíciót mérni és dokumentálni is kell. Az eredmények alapján meghatározott megelőző intézkedéseket szintén végre kell hajtani és követni.